Kedves Látogtóm!

Nem tudom, te hogy vagy vele, de az önéletrajz-szerű bemutatkozásokat annyira nem kedvelem, ezért inkább néhány gondolatot osztanék meg veled életemről, pedagógusi pályámról.

Kezdetnek egyik kedvenc íróm, előadóm gondolatát idézném:

"Ha azt mondom neked, hogy "Szégyelld magad!", hogy "Milyen ember vagy?", hogy "Ki vagy te, hogy ezt csináltad?", vagyis arról beszélek, hogy amit csináltál, azt jelenti, hogy te egy barom vagy, te egy hülye vagy, akkor megszégyenítelek. Szerintem senkinek nincs joga erre. Hogyha én lennék a király, megtiltanám, hogy egy anya vagy egy apa vagy egy tanár megszégyeníthesse a gyerekét...

Nyilvánvaló volt, hogy az egész iskolarendszer - az első osztálytól végig - a megszégyenítésen alapult. Hogyha pedig engem valaki megszégyenít, azt nem lehet megjavítani."

(Feldmár András)

• Lusta vagy és trehány, ezért vannak rossz jegyeid!
• Nem javíthatsz, volt elég lehetőséged!
• Elmondtam már, miért nem figyeltél?
• Te buta vagy, úgysem lesz belőled semmi! 

Ugye ismerősen csengenek ezek a mondatok? Ami biztos, tőlem ilyet nem fogsz hallani, mert hiszem, hogy megszégyenítés nélkül is lehet eredményeket elérni.

Katt ide:  Van egy álmod? Tégy érte!

Ha szeretnéd tudni, ki is vagyok én, azt válaszolnám rá: Pedagógus vagyok, aki szereti a hivatását. Szeretek tanítani, szeretem a „mai” fiatalokat, akik szinte semmiben sem különböznek tőlünk, csak mi - felnőttek- felejtettük el, milyen is volt, mikor mi voltunk gyerekek. A gyerekek, iskolások, kicsik és nagyok elismerésre, jó szóra vágynak, arra, hogy megértsék őket, megértsék a problémáinkat. Legyenek sikereik, és kapjanak hozzá segítséget, ha szükségét érezik. Legyen hova fordulniuk. 

Amikor én koptattam az iskola padjait, azt a Madách Imre Gimnáziumban tettem, Salgótarjánban. Itt már végleg eldőlt, hogy tanítani szeretnék. Két tantárgy volt, amit nagyon szívesen tanultam és amiből  kiváló tanáraim voltak. A német és a matek.

(Kovács Gábor és Herczegné Kaszás Judit voltak ők. Köszönöm nekik.)

Hosszú éveken át a német lett az életem része. Sok évig tanítottam, mindmáig a szívem csücske. A főiskolán sikerült szemléletet váltanom és a nyelvtanközpontúságot félretéve a beszédcentrikusság mellett döntöttem. Ha valaki megkérdezi, hogy és milyen módszer szerint tanítok, azt szoktam felelni, úgy, mint egy három éves gyereket tanít az édesanyja, környezete magyarul. Másképp szerintem nem lehet használható nyelvtudásra szert tenni idehaza.

Aztán jött a fordulat, és közéletben az angol átvette a főszerepet. Német-tudásra egyre kevesebb embernek van szüksége. De nem adom fel, aki ezt szeretné tanulni, vagy csak nehézségei vannak, nagyon szívesen segítek.

Az angol előretörése után kezdtem újra matekot tanítani. Először csak egy – két gyerek keresett meg, majd hirtelen egyre többen. Nagyon élvezem a velük való munkát. Több diákommal baráti a viszonyom. Jó látni, ahogy fejlődnek és egyre ügyesebbek.

Legtöbben azzal kezdik, hogy utálom a matekot, nem tudtam, most sem fog menni, és én ezt SOHA nem fogom megtanulni. Aztán kiderül, hogy az alapokat helyrerakva, megerősítve, a tudásban hiányzó lyukakat bepótolva szárnyalni képesek. A bukások, rossz jegyek után szinte mindenki  4-es és 5-ös jegyeket szerez!!

Mire számíthatsz, milyen is vagyok, mint tanár?

Együttérzek veled és segítek neked úgy megtanulni a tananyagot, hogy biztonságérzeted legyen az órákon. 

Kiderítjük, mi az, ahol elakadtál, honnan kell újraépíteni a tudásodat. Sokat gyakorolunk, nagyon sokat 

A tanítványaim véleményét elolvasva biztos kialakul egy kép rólam. (itt találod)

A személyes találkozás és közös tanulás során pedig te is megismerhetsz . 

Az emberek kételkedhetnek abban, amit mondasz, de el fogják hinni, amit teszel..